A címben szereplő kérdésre egyetlen szóval megadhatnám a választ és mindenki mehetne haza.

Lehetne ez is, de akkor minek írnék róla blogbejegyzést. ? Inkább kifejtem, mert akkor Neked is hasznosabb lesz.

Klasszikus tanács, hogy tervezésnél mindig kezdd a hosszú távú céljaiddal és azokat bontsd le egyre rövidebb távú lépésekre.

Sőt még eggyel visszább lépek, hiszen mindennek az alapja, hogy megfogalmazod a küldetésedet, a Nagy Miértedet és a víziódat. Meg persze a céged alapértékeit. Hiszen ezek szabják meg a célkitűzésnek az irányát.

Ez elméletben így is van, és ha most indítasz vállalkozást, akkor kezdd is ezekkel. Azonban tapasztalataim szerint, ha elkezdek dolgozni egy már működő kisvállalkozással, akkor a fenti sorrend nem működik.

Akkor nem jó az elmélet?

Az elmélet jó, csak a legtöbb esetben egy vállalkozás nem úgy kezdi a működését, hogy küldetést, alapértékeket meg víziót fogalmaz meg magának. Nemcsak, hogy nem úgy kezdi, de a későbbiekben sem teszi ezt meg, tisztelet a ritka kivételnek.

Ugyan nem készítettem piackutatást a témában, de meggyőződésem, hogy a hazai kisvállalkozások döntő többségének nincs írott küldetése, alapértéke, víziója. Tapasztalatom az, hogy a többség sajnos azt sem tudja, hogy mi fán teremnek ezek a fogalmak.

Persze honnan tudnák, hiszen tanítani nem tanította nekik senki, a hazai vállalkozói kultúra meg még messze nem tart ott, hogy ezek széles körben ismert és alkalmazott megoldások lennének.

És akkor megérkeztünk a kiinduló kérdéshez. Akikkel én elkezdek dolgozni a vállalkozásuk fejlesztésén, azok jellemzően úsznak a napi feladatokban. Van egy rakás feladat, egy nagy feladat kupac, aminek a közepében turkálnak és próbálnak a felszínre jönni, vagy legalább valamiféle rendet tenni a kupacból. Így néz ki egy átlagos napjuk.

Ismerős?

Netán nálatok is így telnek a napok?

Frusztrál, hogy nem tudsz hosszú távon gondolkodni?

Amíg minden energiájukat a kupacban való turkálás emészti fel, addig kár is azzal foglalkozni, hogy mi van a kupacon túl. Vagyis amíg úsznak a napi problémákban, addig nem lehet velük hosszú távú célokról, meg küldetésről érdemben beszélgetni, mert az elméjüket teljesen lekötik a napi gondok.

Az első feladat megoldani, hogy hogyan tudják a napi feladatokat kategorizálni és priorizálni, tehát hogyan tudnak rendet rakni a kupacból. Ha ezt megtettük, akkor már lesz kapacitásuk hosszú távon gondolkodni.

Rend a lelke mindennek és ez a céges ügyeidre, a napi feladataidra is igaz.

Ha Te is úgy érzed, hogy minden napod úgy telik, hogy egy nagy feladatkupac közepéből próbálsz felkapaszkodni a tetejére, de ez nem nagyon sikerül, akkor ne akarj hosszú távú célokkal foglalkozni. Csak felesleges frusztrációt fog okozni, hogy nem áll rá az agyad.

Először rakj rendet, szüntesd meg a kupacot és aztán már nem fog gondot okozni a hosszú távú célkitűzés!

Van egy javaslatom: ne egyedül akarj nekikezdni! Ha menne egyedül is, akkor már régen megtetted volna. Kérj segítséget, még mielőtt teljesen maga alá temet a káosz!